Büszke vagyok a családorvosokra – illetve arra, hogy ezt a hivatást választottam és nem ez maradt!
"A háziorvos az egy, hogy is mondjam, az egy maradék elven választódott ki az egyetem után. Az ment háziorvosnak, aki máshova a klinikumba nem fért be, ami szerintem egy borzasztóan degradáló dolog." – dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár gondolatai (Ultrahang Plusz Podcast, 2025. szeptember 30.)
https://youtube.com/watch?si=NhbSHHxRgEhDiO29&v=pHRYxyk_go0&feature=youtu.be
A fenti idézet: 54:45-től.
Igen, a háziorvos szakmának és a benne dolgozó embereknek ez a kijelentés, borzasztóan degradáló, legyen az bármilyen szövegkörnyezetben.
Ilyen államtitkári gondolatok vajon hány medikust fognak motiválni, hogy a családorvosi szakmát válasszák? Pedig az utánpótlás biztosítása és a szakma értékeinek kiemelése lehetne egy valóban nemes vezetői cél!
Én orvostanhallgatóként sokáig kerestem azt a területet, ahol a legtöbbet adhatok a pácienseimnek, miközben szakmailag és emberileg is kiteljesedhetek. Nem maradék elvű döntés volt, hanem első választásom: egy családorvos példája mutatta meg nekem, milyen hatalmas ereje van ennek a hivatásnak. A családorvos képes évtizedekre meghatározni páciensei egészségét és életminőségét.
Nemrég egy fiatal kollégának segítettem diplomamunkájában, akinek az álma a háziorvosi szakvizsga megszerzése. Ő sem azon izgult, hogy "maradék elv" alapján mi marad neki, hanem azon, hogy bekerülhet-e abba a szűk létszámba, akik elindíthatják a családorvosi rezidensképzést. Ez önmagában is mutatja: a szakma vonzó és valódi hivatás. Ugyanakkor azon is el kell gondolkozni a jövőben, ha van 1000 üres praxis, akkor miért kell izgulni, hogy felvesznek e háziorvosnak?
Rezidens éveim elején megtapasztalhattam, hogy a gyógyítás alapja nem csak a tudomány, hanem az emberség és a jó kommunikáció. Láttam nagy tekintélyű idősebb családorvosokat, akik szakmai felkészültségük mellett hihetetlen empátiával és tisztelettel fogadták a pácienseket, ők is szándékosan választották ezt a hivatást – ezek az élmények határozták meg az én pályaválasztásomat, a pácienseimhez való hozzáállásomat és a vezetői szemléletemet.
Bármelyik generációra is vonatkozott Államtitkár Úr megjegyzése, első számú egészségügyi vezetőként nem méltó így beszélni a saját csapatáról, ha valóban csapatként tekint a háziorvosokra.
A jelenlegi trend inkább az, hogy egyre többen hagyják el a kórházi pályát, mert ott nem látják fenntarthatónak a munkát sem családi, sem saját egészségügyi szempontból – és ezért választják a családorvoslást. Ez nem a maradék elv, hanem a felelősségteljes döntés arról, hogy emberi módon, hosszú távon lehessen gyógyítani és a rendszer túlterheltségének is jó bizonyítéka.
Sokszor emlegetjük az 1000 üres praxis problémáját. De legalább ilyen fontos látni azt is, hogy a működő praxisokban dolgozó orvosok és ápolók jelentős része kiégett, túlterhelt, elfáradt. Nekik nem degradáló mondatokra van szükségük ilyen helyzetben, hanem elismerésre, megbecsülésre, és egy világos vízióra, amiért érdemes nap mint nap felvenni a fehér köpenyt.
Ahogy a pácienseknél sem elég csak a tüneteket kezelni, úgy az egészségügyben sem elég a felszínt kapargatni.
A kiégés egy tünet, a valódi oka legtöbbször az egészségügyben dolgozók betegségének: egy túlterhelt, betegségorientált rendszer, amely sürgős változtatásra szorul.
Nem tüneti terápiára van szükség, hanem valódi gyógyításra. Ha a rendszert alapjaiban gyógyítjuk, a tünetek is enyhülni fognak, és a társadalom és az orvos szakma egészségesebb irányba mozdulhat el.
"Meg inkább hogy is mondjam, a háziorvos szakma presztízse nagyon lesüllyedt az elmúlt 2-3 évtizedben, nagyon!" – dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár gondolatai
A presztízs nem a családorvosok szakmai tudása miatt csökkent, hanem egyrészt azért, mert ilyen kijelentések hangzanak el a legfelső vezetőktől. Pedig vannak dolgok, amik nem kerülnek pénzbe: a jó szó, az elismerés, a tisztelet, a motiváció. Ezek nélkülözhetetlenek eszközei a jó vezetőknek. Ilyen magas pozíció amekkora felelősség, olyan nagy lehetőség, hogy a lakosság elégedettségét és összetartozását erősítsék.
Aki dolgozik, hibázik. Aki sokat dolgozik, lehet sokat hibázik? A jó vezető pedig tud kiállni és elnézést kérni, ha nem úgy fogalmazott ahogy szeretett volna.
Azt gondolom ebből a nyilatkozatból is jól látszik az az általános probléma, hogy a magyar egészségügyi rendszerben az elégedettség növeléséhez nem elsősorban pénzre van szükség, hanem inspiráló és empatikus vezetőkre, akik kommunikációjukban is jó példát mutatnak mind az orvosoknak, mind a pácienseknek.
"Egy jó háziorvos aranyat ér, ő neki mindenhez kell érteni és mindenhol fel
kell ismerni, ahol nagy baj van. Neki észre kell venni mi az, amit ő még megtud
gyógyítani és mi az, amivel már tovább kell küldeni a beteget" – dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár gondolatai
Ebben egyetértünk. Én csak annyit tennék hozzá: tiszteletteljesebbnek tartom
páciensekről és családorvosokról beszélni, hiszen ez jobban kifejezi a
kapcsolat valódi lényegét.
Büszke vagyok arra, hogy családorvos lettem. És azon dolgozunk, hogy a jövőben a családorvosok tekintélye és a családorvoslás mint szakma a helyére kerüljön: legyen megbecsült, inspiráló, a medikusoknak vonzó és mutassa meg, hogy nem betegségügy orientált szemléletre, hanem valódi egészségügyre van szükségünk – azért, hogy mindannyian tovább élhessünk nyugodtabban, közösségben, egészségben!
dr. Bana Richárd
családorvos, a Longevity Családorvos™ alapítója
#családorvos #háziorvos #családorvoslás #drbana #longevitycsaládorvos #longevityfamilydoctor #longevity #mozaikmed
Iratkozz fel a hamarosan induló Longevity Családorvos™ hírleveleimre!