Hálás köszönet minden pedagógusnak.

Becsengettek.

Béres Margit Tanár Nő kémia tanárunk nagyon pontosan érkezett az órára és azonnal magával ragadta az osztályunk figyelmét. Kedvessége, kifinomult szigora, céltudatossága, a tantárgy iránti alázata és a tanítási vágya nagyon különleges volt számomra azonnal. Meglepően nem az a klasszikus osztályzörej volt tapasztalható ezen az órán, mint amihez hozzászoktunk. Éreztem, hogy itt sokat fogunk okosodni. A tantárgy tartalma nem keltette fel a figyelmem az első órán, hiszen a részecskék, vegyületek, kémia születése, alkímia nem volt annyira érdekes számomra, ellenben Tanár Nő elszántsága inspiráló volt.

Kicsengettek. Felugrottunk.

"Hova-hova? Mondom a házifeladatot!"

Innen indult az én orvos karrierem is valójában. A házifeladatoktól. A gyakorlástól. Az ismétléstől. A kémia tantárgy megszeretésétől, ami nem a részecskék és a kovalens kötések sikere, hanem Tanár Nő tanítási módszerének és a lelkesedésének volt köszönhető.

Teltek az órák, jöttek a kicsengetések és ezzel együtt a házifeladatok is. Nem kevés, egyre több, az elején 3-4, később volt, hogy 7-8 házit is kaptunk. Gondoltam, megcsinálom ha mégis engem kérdezne Tanár Nő.

Második óra. Becsengettek.

"Nézzük a házikat. Ricsi! Mondd kérlek az elsőt."

Hmm, éreztem, hogy meg kell csinálni.

"Oké, ez rendben, jöhet a második. Ricsi! Halljuk."

Hmm, megint én? Miért? Gondoltam.

"Ügyes. Következő? Ricsi, látjuk megy ez."

Második padsor, ezt nem hiszem el, ilyen nincs...

És így tovább, óráról órára, ha nem is mindent én, de mindig visszakerült hozzám a szó a házifeladatok javításánál.

Kezdésnek fura volt, de nem volt olyan érzésem sosem, hogy ez nekem rossz. Hogy engem most kinézett magának a Tanár. Motivált, inspirált, újra legyen kész a házim, hiszen számítanak rám. A Tanár is és az osztály is.

Elkezdtem megszeretni a kémiát, tovább erősítettek a dolgozatok, amikor kiosztották az ötös dolgozatot és engem kért meg Tanár Nő, hogy segítsek felkészülni az egyik osztálytársamnak a dolgozatra.

Feltettem magamnak a kérdést nyolcadik elején.

Melyik az a tárgy, amit szeretek és tudok is?

A kémia volt ez. Elmentem a Tóth Árpád Gimnáziumba (TÁG) iskolalátogatásra, biológia és kémia órára.

Azonnal nagy hatással volt rám az iskola és azt éreztem ide be kell jutni.

Béres Margit Tanárnőnek ezt elmondtam másnap. Oké, kezdjünk el felkészülni még tudatosabban. "És a biosszal mi lesz Ricsi?" Azt nem tudom! "Akkor kezdd el azt is tanulni."

És a közös munkánk eredménye, hogy felvettek a TÁG-ba, majd az Orvosi Egyetemre és most azt csinálhatom, amit szeretek, ami a szenvedélyem.

Hálás lehetek a Tanáraimnak, hálásak lehetünk a Pedagógusoknak.

Akik az egész családunkra hatással vannak, milyen fontos, hogy ők is szeressenek tanítani!

Ha csak az általános sulis és gimis éveim Osztályfőnökeire gondolok.

Zsuposné Juhász Margit a balmazújvárosi Kalmár Zoltán Általános Iskola alsós osztályfőnökömtől megtanultam, hogy rendszeres ismétléssel bármiben kiválóvá lehet válni. Nem voltam tehetséges versmondó, de napjában 50x mondatta el velem Tanár Nő a verset, így kétszer is sikerült országos szavalóversenyt nyernünk.

Szabóné Ajtai Erika felsős osztályfőnököm megtanította nekem, ha hiszek magamban egyszerű gyerekként is bekerülhetek a nagyszerű gyerekek közé. Nem jártam drága előkészítőre a célsuliba, nem volt ismerősünk aki segít majd, sikerült felvételt nyernem a Tóth Árpád Gimnáziumba.

Hotziné Pócsi Anikó Osztályfőnökömtől megtanultam, hogy a szakértelem az, ami igazán számít és egyedivé tesz. Felfoghatatlan milyen mennyiségű elméleti és gyakorlati munkát tettünk bele a kémia tudásunkba, hogy az összeálljon és az osztályunk döntő többsége olyan egyetemre jusson be, amiről álmodozott!Köszönet a munkájukért!

Köszönet minden pedagógusnak, hogy ezt a hivatást választották! Nagyon hálásak vagyunk! Számos sikertörténet részesei Önök, olyanoknak is, amikről nem is tudnak, de az érdem így is az Önöké!

Fontosnak tartom, hogy a hálára, a köszönetre, a megelégedettség átélésére is odafigyeljünk, szánjunk rá időt, legyünk a jelenben.

A mai rohanó világban sokszor csak rohanunk előre, elérjük a célunkat és már futunk a másik felé, ahelyett, hogy kicsit lelassítanánk és együtt örülnénk milyen nagy dolgokat értünk már el közösen. A boldogságot gyakran egy következő célhoz kössük és valójában nem is vagyunk a jelenben soha, átrohan rajtunk az élet. Ez nem jó.

Lassítsunk le. Mondjuk el a másiknak a hálánkat. Az kevés, ha csak mi tudjuk. Szánjunk az ünneplésre is időt.

Ha a munka közös, a siker és a köszönet is legyen közös.

Így tettem én is. Hosszú évek, évtized után személyesen meglátogattam Béres Margit Tanár Nőt, akinek elmondhatatlanul hálás vagyok és rendkívül nagy szerepe van abban, hogy most itt tartok az életemben. Az egyik legjobb döntésem volt idén.

"Olyan mosolygósan, zsiványul néztél mindig, akkor had mondja!"

A diákoknak üzenem ha nem akarsz hasonló storyt magadnak, akkor ne nézz mosolygósan, zsiványul...bár szerintem megéri így nézni!

Javaslom mindenkinek, hogy a másik iránti háláját mondja is el neki, hiszen az mit sem ér, ha csak mi tudunk róla.

Legyenek büszkék a Pedagógusok!

Isten áldja Önöket!

dr. Bana Richárd

#drbana #köszönet #minden #pedagogusnak